A tökéletes rántott husi

2008 november 16. | Szerző: gy |

A blogom címe: nemcsak sütik. Ehhez képest még csak sütiket írtam és fotóztam ide be. Most jöjjön a Férjem kedvence a rántott husi. Ezt még Anyukámtól tanultam, hogyan is kell csinálni. Manapság már abszolult nem csinálom semmiből, csak és kizárólag csirkemellből, nagy ritkán csirke combból. Régen sertés karajból is csinátam, mivel Férjem egy időben azt mondta abból a finom csak. Ma már, ha Anyjáéknál is vagyunk, aki csak sertés húst ránt ki, ott már nem ízlik kedves Férjemnek, mivel kevés zsírok rajta vannak hagyva a húson. Meg azért, mert lapos.

Nincs ebben sem semmi ördöngösség, ahogyan én csinálom, csak annyi, hogy a húst (ami lehet sertéshús is, ha valaki azt szereti) felszeletelem, kiklopfolom, aztán hideg vízbe rakom “ázni” kb. 5-10 percre. Volt már olyan ismerősöm, aki azt mondta, az nem jó, mert akkor kiázik belőle az íze. Aztán ha már ázott picit, kinyomkodom belőle a vizet, (nem baj, ha pici marad rajta) besózom, (egy időben delikátoztam is, de nem annyira jön be az a változat, mint a sima sós) aztán jöhet a szokásos liszt-tojás-morzsa variáció.

Sütni pedig úgy sütöm, hogy először közepes vagy inkább kis lángon, tetején fedővel. Szerintem ez is nagyon fontos benne. Aztán ha már úgy gondolom átsült a hús, feljebb csavarom a hőfokot és készre sütöm. Így lesz nekem kicsit hólyagos a hús, azaz elválik rajta a panír, elvileg simán le is tudnám szedni, ha azt akarnám.

Hogy túl egyszerű kaja? Lehet, de szerintem nincs olyan ember aki nem szeretné, kivéve a vegetáriánusokat.

 

Tudom, jobban is kidíszíthettem volna, de már a Család annyira éhes volt, örültem, hogy le tudom kattintani.

A Gyereknek külön készült Spongya Bob-os krumpli püré. Nem lett egy remekmű, de finom.